megmutatjuk, mit gondol a web

Egyre többen szenvednek különböző mozgásszervi problémáktól, a reumát pedig nemegyszer emlegetik korunk népbetegségeként. Ennek megfelelően a weben is kifejezetten sok szó esik mind a reumatikus panaszokról, mind a vélt és valós okokról, következményekről, valamint gyógymódokról. Az említések tanulsága szerint azonban a köztudatban kialakult kép közel sem pontos.  

A Neticle 2014. január 1. és 2014. június 31. között vizsgálta a reumára vonatkozó említéseket a hazai online térben. 

Leggyakrabban a fájdalomról beszélünk. A reumáról szóló 14500 említés közel felében esett szó valamilyen formában erről. Az említések tanulsága szerint legtöbbször a fájdalom az első gondolat, amit hozzákapcsolunk a betegséghez, amit leírunk róla jellemzésként. Elterjedt tévhit, hogy a reuma csak az idősek betegsége, az életkornak és a problémának a közvélekedésben való összefonódását az is mutatja, hogy a reuma említéseinek egynegyedében esik szó az öregségről. Mindez azonban nagyon félrevezető lehet, ugyanis bár a reuma előfordulási aránya az életkor előrehaladtával emelkedik, számos fiatal is küzd reumatikus betegségekkel. Ennek a jelenségnek a hátterében a légkondicionáló berendezések helytelen használatából adódó úgynevezett klímareuma is jelentős szerepet játszik. 

Bár több száz az ízületek és a csontfelszínek fokozatos és folyamatos tönkremenetelével járó állapot létezik, az említések tanúsága szerint hajlamosak vagyunk általánosítani és egyetlen betegségként beszélni a reumáról. Az elváltozások két fő csoportja, a kopásos eredetű artrózisok és a gyulladás okozta artritiszek közül az utóbbiakról sokkal több szó esik. 

Érdekes tehát, hogy bár sok szó esik a reumáról a weben, ami már számos más egészségügyi problémával szemben jó irányt jelent, egyértelmű, hogy az emberek tudása közel sem pontos, valamint az is, hogy számos téves információ is terjed. Sokan egy kalap alá veszik valamennyi reumatikus betegséget, az egyes problémák különböző okairól, formáiról, következményeiről pedig hiányosak ismereteink. Hiába találni már a weben számos félhivatalos, tájékoztató jellegű írást, úgy tűnik, a betegedukációra mindenképp érdemes lenne még több figyelmet szentelni.

A cikk teljes egészében a MedicalOnline oldalán olvasható: http://www.medicalonline.hu/eu_gazdasag/cikk/korunk_nepbetegsege__megsem_ismerjuk

Bár a futócipőn feltűnő megfelelő márkajel önmagában nem jelent beugrót az élmezőnybe, a többség szerint mégsem mindegy, miben rójuk a kilométereket.  Presztízskérdés a ruházatunkon feltűnő brand vagy sem, a nagy sportmárkák nem keveset áldoznak imázs építésre. Az online felületeken megjelenő buzz és visszhang alapján ennek eredményéről beszél most a Neticle infógrafikája. A Kreativ Online cikkének kivonata.

A teljes cikk a Kretív Online oldalán olvasható: http://www.kreativ.hu/kutatas/cikk/milyen_a_sportmarkak_netes_megitelese

Sok a szöveg, kevés az információ, irritálóak a műsorvezetők, a reklámspotok pedig középkori kínzóeszköznek is beillenének.  Ráadásul mindig ugyanaz az öt szám megy, és még azok között is akad olyan, ami bizonyosan csak gonosz tréfából kerülhetett a lejátszási listára. Ilyen és hasonló kritikákkal nap mint nap szembetalálkoznak a nagy, alapvetően szórakoztatást célzó rádióadók – a web véleménye szerint mégis szeretjük őket. Ez azonban még közel sem jelenti azt, hogy ne lenne köztük kedvenc vagy éppen mostohagyerek. Következzen itt és most akkor a rádióadók és a web véleményének találkozása

Az online tartalmak automatikus véleményezésével foglalkozó Neticle rendszer szerint mind a három országos lefedettségű kereskedelmi rádió, mind az egyre inkább hozzájuk hasonló profilt öltő MR2 Petőfi Rádió túlnyomóan pozitív színben tűnik fel az online felületeken. Mégsem szabad őket egy kalap alá vennünk, hiszen, ha alaposabban szemügyre vesszük a kérdést, hamar feltűnik az egyes szolgáltatók közötti népszerűségi tornasor, melynek végén kétségkívül a Juventus kullog. A másik három adó már ádázabb harcot vív, és bár mostanában a ClassFM viszi a stafétabotot, hiba lenne túlzottan elbíznia magát. A jövőbeli kilátások latolgatása helyett azonban egyelőre kanyarodjunk vissza a ténykehez, vagyis 2014 első negyedévében látottakhoz.

Naptár fordít, napszemüveg fel, fesztiválbérlet megvesz és még inkább, VB szurkolás indul – hivatalosan és visszavonhatatlanul nyár van. Ha pedig egyszer így adódott, akkor éppen ideje sört bontani, kitelepedni egy parkba és a kültéri kivetítőre ragadt tekintettel – rendben, opcionálisan annak hátat fordítva – elkortyolgatni egy-két korsó, rosszabb esetben doboz sört. Tökéletes szombat este, vagy péntek, sőt legyen akármilyen hétköznap.  Már csak egy kérdés maradt nyitva, milyen sör legyen útitársunk a kaland során?

Jött, látott, győzött, no meg hatalmas port kavart. Gyűlölködés és tolerancia, homofóbia és liberális értékrend, undor és csodálat, elutasítás és üdvözítés – a szakállas nő pillanatok alatt vált szimbólummá. De hogy pontosan minek is jelképe ő, a devianciának és a fertőnek vagy éppen ellenkezőleg az elfogadásnak és egy nyitottabb világnak, nos erről már igencsak megoszlanak a vélemények. A frontvonalak tisztán látszanak, az állóháború már javában zajlik.

És, hogy miről, vagyis még inkább kiről kezdünk megfeledkezni mindeközben? Hogy nekünk is volt egy döntősünk, ráadásul nem is akármilyen, egy lenyűgöző, magával ragadó hang és személyiség, egy másik szimbólum, a miénk. Más évben, más ellenfelekkel és leginkább más győztessel egy döntő, és kiváltképp egy ötödik hely már bőven elég lenne ahhoz, hogy minden eurovíziós hír, sőt alapjaiban véve úgy egyébként is minden Kállay-Saunders Andrásról szóljon. Panaszra az énekesnek most sem lehet oka, a lenti szavak, melyeket a web különböző felületein rendszerint összekapcsolnak nevével magukért beszélnek, de kétségtelen, hogy más évben hangsúlyosabb lenne mindez.

Pech vagy nem, de most nem így alakult, hanem… nos, erről szólnak a következő sorok.

Hatalmas pénzeket ölni a márkaépítésbe, teljes haderővel folyatatni a hidegháborús küzdelmet a konkurenciával, majd derült égből villámcsapásként nevet változtatni – ha valami, akkor ez a stratégia elsőre igencsak megalapozatlannak tűnik. Márpedig az apród.hu esetében pontosan ez történt.

Azonban érdemes hozzátenni, hogy a közvélekedés ellenére közel sem egy légből kapott ötlet nyomán, hanem tudatos döntés eredményeként, a célközönség kiszélesítése, valamint az anyavállalat márkáinak közös márkanév alá hozása érdekében került sor a lépésre. Mégis, akár így, akár úgy, a márkanevek megváltoztatása kivétel nélkül borzolni szokta a kedélyeket, varázsütésre tömegekből váltva ki a ragaszkodás érzését, és a recept az apród.hu esetében sem festett másképp.

Intrika, vér, gyűlölet, szenvedély és döbbenetes fordulatok. Ezekkel a kulcsszavakkal jellemezhetjük a sorozatot, amely hétről hétre a TV képernyők szegezi az újabb és újabb látványos képekre, szaftos eseményekre és némi hidegrázásra kiéhezett nézőket. Pontosabban fogalmazva, felénk inkább monitorokat emlegethetünk, hiszen az amerikai bemutatók után a kevésbé szerencsés helyre született nézők szinte jeligére gépelik be a hírhedt címet a Torrent keresősávjába, reménykedve, hogy még azelőtt sikerül megszerezniük az epizódot mielőtt elvesznének a spoilerek erdejében. A internet ugyanis minden kétséget kizáróan tele van Trónok harcával, és ez alól még a magyar web sem képez kivételt. Hogy ez utóbbi kategóriában, mit jelent az, hogy tele? És ha tele, akkor milyen vélemények töltik ki a helyet? Nos, a Neticle online véleményelemzéssel foglalkozó rendszer segítségével most ezeknek a kérdéseknek szagoltunk utána, ráadásként pedig a méltán közgyűlöletnek örvendő Joffrey Baratheon felé is tettünk egy aprócska kitérőt.

Róla szólnak a hírek, vele van tele a sajtó – igen, jól sejted, nem tévedsz sokat, ha e szavakat olvasva előtted is a fényűző 4-es metró képe villan fel. A hosszas halogatás, várakozás és magyarázkodás után ugyanis március utolsó péntekjén a földalatti bámészkodásra váró tömeg végre valahára birtokba vehette a modern szerelvényeket és szemügyre vehette a bravúros építészeti megoldásokat felsorakoztató állomásokat.

Az esemény nem kis felhajtással és talán még annál is nagyobb visszhanggal járt – nem véletlen, elvégre az M4 már régen többet jelent, mint holmi közlekedésre alkalmas létesítmény, fogalommá nőtte magát, a különleges eredménnyel kecsegtető, de beláthatatlan ideig tartó projektek szinonimája lett. A csoda mégis megtörtént, a zöld metróvonalat egyszer és mindenkorra átadták – és, hogy ennek kapcsán milyen gondolatokkal volt tele a web, arra az alagút helyett a következő sorok végén derítünk fényt.

Az igazán tisztes sörivónak megvan a maga választott kedvence, mely mellett aztán foggal-körömmel, érvekkel és heves „csakazértekkel” felfegyverkezve bárhol, bármikor kész megvédeni, ha bárki más esetleg a konkurens dicsőítésébe fogna. Azonban akadunk sokan afféle gyenge lelkű, hevenyészett, alkalmi és új ízekre nyitott sörözni vágyók is, akiket többféle sörrel is kockázat nélkül meg szabad kínálni, akik kíváncsiak vagyunk az új ízekre és nyitottak mások véleményére. Nos, ha pedig úgy adódott, hogy a helyzet így áll, akkor miért ne fülelnénk a hétvégi sörözés előkészületeként éppen a web véleményére? Merthogy igenis, említett ismerősünknek, mint olyannak egészen széles skálán mozgó, több fókuszú, árnyalt, sőt nyomokban még kifinomultnak is nevezhető ízlése van ilyen téren is.

Az internet tanácsainak kikérése előtt ez alkalommal némiképp leszűkítettük a lehetőségek tárházát, úgy határozva ez a márciusi hétvége nem más, mint a Heineken, a Dreher és Gösser szentháromságának valamelyikével lesz fémjelezve. Hogy a választásunk végül internet kollégánk segítségével melyikre esett, nos, azt az alábbiak fényében nem lesz nehéz kitalálni.